Fanny
Lazy life

 

Egyiptom

 A Nílus völgyében fekszik, Afrika északkeleti részén, a líbiai és az arab sivatag között.Sivatagi éghajlatú, földjét a Nílus évenkénti áradásakor a kiömlő iszap termékennyé teszi.

Történelem

Egyiptom történelme egyes kutatók szerint 11300 évvel ezelőtti, de 5-6 ezer éves emlékei is hihetetlen kultúráról és technikai felkészülésről mesélnek.Az öntözéses mezőgazdasági kultúra oly régen virágzik, hogy a leleletek feltárása is ehhez kapcsolódik. A kiöntő és visszahúzódó Nílus iszaprétegei alatt szép sorban, koronként egyre mélyebben húzódó leletekre bukkannak a magyar és más régészeti csoportok. A korai leleletek szerint is gazdag nép élt itt, értettek a mezőgazdasághoz, a csillagászathoz, öntözéses műveléshez. Az uralkodóik időszámitásunk előtt 3400-ban kezdték magukat fáraónak titulálni, és mint isten leszármazottai igényt tartottak méltó nyughelyre, azaz piramisokat építettek. Ez a kultusz sokáig tartott, i.e 671-re tehető az utolsó piramis építése, ez időtartamból mindössze 70-80 darab maradt ránk kutatható állapotban. A fáraók korában kemény, harcos nép élt, hadjáratokat nyertek, kincseket oroztak el, rabszolgákat, hadifoglyokat hoztak, a művészetek virágoztak.

A korszak végére beköszöntött a hanyatlás, a belső viszályok miatt hatalomgyengülés kezdődött, a nép lesatnyult, legyűrik őket az etiópok, később az asszírok, perzsák, egészen i.e 331-ig behódolt terület.

Ekkor Nagy Sándor birodalom alapító törekvése nyomán nagy szerepet kap Egyiptom, a mai Alexandria város központja lett az afrikai görög birodalomnak, ismét virágzott.

Az utolsó fáraó, Kleopátra, a rómaikkal szemben erőtlennek bizonyult, négyszáz éves római megszállás következett. Egészen i.e 640-ig kellett várniuk  a megújulásra, ekkor az arab kalifák összefogtak, és kairói központtal laza államszövetséget hoztak létre. A szövetséges állam a törökök bejutásáig tartotta magát, a XVI.századtól egészen 1805-ig remény sem volt a függetlenségre. Ekkor Mohamed Ali helytartó függetlenségi törekvései sikerrel jártak, 1882-ig Egyiptom fellélegezhetett. Az angolok szemet vetettek a területre, megszállták, és a szokásuk szerinti látszatfüggetlenséget fenntartva, 1936-ig gyarmatként kezelték. A második világháborúban volt olasz megszállás, líbiai hadjárat, végül a háború után királyság lett. 1952-ben a "Szabad Tisztek Forradalma " köztársasági államformát hoz létre, de a Szuezi-csatorna érdekeltségi területe miatt folytonos angol-francia-izraeli támadások érték.1967-ben Izrael villámháborúval elfoglalta a Sínai-félszigetet, de 1970 után Anvar Szadat komoly politikai csatározásokat folytat, végül David Camp nevezetessé válik az 1979-es függetlenséget garantáló békéről. Elsősorban az olajkincs, de a sok-sok kikötő bevétele, a turizmus bővülése, a Szuezi-csatorna használati díja mind a gazdasági megerősödés felé hajtotta a fügetlenné váló országot.

 

Kultúra, hitvilág

 

Az egész ország egy nagy múzeum. Egyedi kultúra jellemzi, amit a korabeli istenek követelménye, a fáraók istenektől való származtatása, az életnek olyan tartalma, amelyben folyamatosan készülni kell a túlvilágra, átitatják az itteni művészeteket is. Kultúrájuk ideológiai alapja lényegében a vallás.

Az egyiptológia kezdete az 1822-es évre tehető, amikor Jean-Francois Champollionnak sikerült megfejtenie a hieroglif írást. A háromnyelvű rosette-i kő megtalálása (1799) nagyban hozzájárult a sikerhez. Segítségével Champollion bebizonyította, hogy az addigi hiedelemmel ellentétben, miszerint a hieroglif írásban minden jel egy szót vagy gondolatot takar, a valóságban az egyiptomi írás képszerű jeleket alkalmazó mássalhangzós írás (mint például az arab vagy a héber). A hieroglifák megfejtése végre betekintést engedett ennek a misztikus kultúrának titkaiba.

Kultúrájuk létrejöttének egyik döntő tényezője volt a Nílus évenkénti áradása, amely az intenzív földművelésen kívül a mégélhetést, valamint gazdagságot hozta az ott élő népnek. A Nílus-himnusz is a folyót dicsőíti. A napistennek Ré-nek is különös jelentőséget tulajdonítottak, imádságok és himnuszok zengik félelmetes hatalmát, aki aranyporral szórja be az országot.

Hitük szerint Ré napisten bárkán teszi meg mindennapi útját az égbolton. Vele utazik Szó, a Felismerés, a Varázslat, az Igazság. A nagyhatalmú Ré nemzi Sut, a levegőistent és Tefnutot, a nedvességistennőt, akik aztán Gebet, a föld istenét és Nutot, az ég istennőjét nemzik. Tőlük származik Ozírisz, a termékenységet hozó árviz istene, Ízisz, a királyi trón istennője, Széth, a sivatag és a viharok istene, és Nephtünosz, a ház istennője. A mítosz szerint Széth megölte Oziriszt, a holtesstét szétdarabolta és szétszórta. Írisz összeillesztette férje testrészeit, így Ozirisz új életet kezdhetett a holtak királyaként. Ízisz és Ozirisz gyermeke Hórusz, a királyok védelmezője, aki bosszút áll apja gyilkosán, majd győzelme után átveszi az uralmat Felső-és Alsó-Egyiptom fölött. Minden egyes királyban Hórusz isten öltött emberi formát, ő volt az összekötő kapocs az ősi isten-uralkodók és Egyiptom királyai között. Ezért viselték a királyok a hórusz címet.

                                                                                             

 

Az iszlám vallás a mindennapok életét vezérli. Az öt kötelező imát bárhol és bármikor elvégezhetik, ezért nem kell csodálkozni, ha az utcákon imádkozó lakosokat láthatunk.Ramadán alatt kötelező a böjt ( csak nappal ), nem ritka a rosszullét.

 

Korszakok

1. Archaikus kor

2. Óbirodalom kora

3. Középbirodalom kora

4. Újbirodalom kora

5. Késői birodalom kora

1.

Az i.e 4 évezred vége és első harmada , az I. és II.dinasztia uralkodásának ideje, az I.dinasztiát alapító legendás fáraó, Ménész egyesítette a két királyságot.

2.

Az i.e. 3.évezred következő öt évszázada (2700-2200) a III-IV. dinasztia uralkodásának időszaka. Ezen belül a IV.dinasztia időszaka a legjelentősebb. Az akkor uralkodó nagy fáraók, Kheopsz, Kheprén, és Mükeriosz alatt élte át Egyiptom a hatalom kiteljesedésének, s ezzel együtt az építészet és a művészetek fellendülésének első fénykorát. A kormányzás és a kultúra központja ekkor Memphisz , a főváros.Az V.dinasztia idején lassú hanyatlás indult el, mely az évezred végén bomláshoz vezetett. Az átmeneti kor súlyos válsága után következett a középbirodalom kora.Fontosabb építészeti emlékek a szakkari és a gizehi piramisegyüttesek.

 3.

I.e 2.évezred első negyedét átkarolva a Xi.dinasztia trónra lépésétől a XII.dinasztia bukásáig tartott. Ekkor az ország déli részén Théba a főváros.A középbirodalmat egy Kisázsia felől lehúzódó lovas nomád nép, a hikszoszok döntik meg, akik több mint két évszázadon át az uralmuk alatt tartják Egyiptomot.Fontosabb építészeti elemek: a beni hasszáni sziklasírok, és Kahun város maradvnyai.

4.

Az idegen hódítók kiűzése után az i.e 2.évezred második fele, a XVIII-XX.dinasztia uralkodása.Egyiptom területi kiterjedését ekkorra éri el, s művészete is újból felvirágzik.A dinasztia utolsó fáraói uralkodása során belső viszályok, társadalmi ellentétek alakultak ki, mely a birodalom gyengüléséhez vezetett.Fontosabb építészeti elemek: terasztemplom Deir-el -Bahariban, a luxori Amon templom, a karnaki Amon-templom, a thébai Ramasszeum,s Abu Szimbelben II.Ramszesz sziklatemploma.

  

5.

Az erejét vesztett birodalom a hódítók martaléka lett. Az I.e VII.század közepén az asszírok foglalták el, majd száz évvel később a perzsák, i.e 332-ben pedig Nagy Sándor hellenisztikus birodalmába olvad bele. Ekkor következik a Ptolemaiosz-kor (mely az uralkodó családról kapta a nevét), ami lezárja Egyiptom önálló történelmi évezredeit, majd i.e.30-tól római provincia lesz. Fontosabb építészeti emlékek: edfui Hórusz templom.

 

Építészet, művészet

Az egyiptomiak a gyakorlati tudomány  megoldásában élen jártak. Kidolgozták már az i.e 3.évezred kezdetén az ókor legjelentősebb naptárrendszerét, amely a 365 napos éven alapult. Csillagászati ismereteik a Nílus áradásának kiszámításaihoz nélkülözhetetlenek voltak. Matematikai módszereik, geometriai szerkesztő-eljárásaik, a tízes számrendszer használatuk az épületeik megtervezésénél fontosak voltak. Magas színvonalon űzték az orvostudományt, a görögök írásaiból fény derül arra, hogy külön szakorvosok voltak. Ismereteiket írással rögzítik az utókor számára ünnepélyes formában (hieroglif írás). Ezekkel az épületeket is díszítik. A mindennapos életben, a feljegyzéseknél a kép-jeleket erősen leegyszerűsítették, s az így létrejött írást hieratikusnak nevezzük, ebből a későbbiekben  a még tovább egyszerűsített démotikus írás.

                                              

A képzőművészet alkotásai a műfajtól és a témától függetlenül, bárhol jelennek meg, rendeltetésük szerint elsősorban a túlvilági életet szolgálják. A templomokban, a domborművek s a szobrok az uralkodót és az isteneket magasztalva az itteni világban megszerzett érdemeket átörökítik a túlvilágba. A sírkamrákat a festet, és a dombor képek az elhunytnak adják meg mindazt, ami a másvilágon kiteljesíti életüket. Az élet és a halál egymásba fonódása adja meg a sajátos varázst, ami egyedi és utánozhatatlan, páratlan világszerte. Az emberi alak mindig úgy jelenik meg, hogy a fej profilban, a törzs felső része előlnézetben,csípőtől lefelé pedig a két láb ismét oldalnézetben látszik. A legjellemzőbb nézeteket egyesítő, síkszerű ábrázolásban a nagy felületek törvénye érvényesül.

Az iparművészetre a magasszínvonal jellemző. A sírokból kikerülő nagy mennyiségű ékszerek, edények, bútorok, különféle használati tárgyak, szoborcsoportok is a túlvilági élet segítésének céjlát szolgálták a halott mellett.

A piramisok az egyiptomi művészet vallásos remekei, monumentális síremlékei, emelett még az  egyiptomi építészet templomokat, lakóházakat, emlékműveket, barlang-templomokat, halotti-templomokat mutatott fel.

 Az egyiptomiak az Ó-és Középbirodalomban királyaikat piramisokba temetik, először Dzsószert (i.e 2600 körül ). Az Újbirodalomban ( i.e 155-1070 ) nem emelnek több piramist. A piramisokat eleinte sziklatömbökből, később vályogtéglákból készült hatalmas építmények, a legnagyobb közülük a 137 m magas és eredetileg 230,38 m oldalélű gizai Kheopsz-piramis. Az építéshez rendelkezésre álló segédeszközök rendkívül primitívek: dioritkalapácsok (diorit- kristályos,szemcsés szerkezetű, szürkés, kemény kőzet), rézfűrészek, balták, kvarcból készült csillogó kövek. A faragott köveket áradásos hónapban vízi úton szállították a kőfejtőből az építkezés helyére, az utolsó szakaszon pedig faszánokon szállították. Gurítólejtőkön és faállványokon keresztül jutnak az átlagban 50 mázsa súlyú tömbök rendeltetési helyükre. Ezeket a tömböket pontos megmunkálás során úgy alakították ki, hogy a köztük lévő hézagok ne haladják meg a 0,5 mm-t. A piramis közelében halotti templomot emelnek, ahol a fáraó által különösen tisztelt isteneknek szenteltek. A szarkofágot, benne a király földi maradványaival a Níluson a városból a piramis közelébe, majd onnan egy külön erre a célra kialakított úton át a sírhely belsejébe szállítják. E munkákat nem rabszolgák végzik, hanem szabad egyiptomiak, akik a Nílus áradása és aszály idején nem tudnak dolgozni a földeken.

A piramisépítés vallási tevékenység. A nép a királyért teszi, aki a mindenség urának megtestesítője, a túlvilágról is jótékonyan befolyásolja a földi létet. Az isteni király korlátlan hatalma nemcsak az ország rendjét garantálja, hanem a kozmosz harmóniáját is. A piramist az ég másának tekintették, szigorú geometriai szabályok szerint készítették. A méreteknél olyan mágikus számok játszanak szerepet, mint a három és a négy, mert mindkettő szerintük a tökéletességet szimbolizálja. Az egyiptomiak szerint a fáraó nappal a napcsónakon, éjszaka a holdcsónakon jut el az égbe, amihez feltétlenül szükséges, hogy teste és mindaz, amire az élethez szüksége van, megmaradjon. Élelmet és italt, eszközöket,ékszereket és szolgákat adnak mellé a sírba,később ezeket csak ábrázolják. Az elhunyt nyugalmának biztosítására és a sírba rejtett értékek megőrzésére az aránylag kis méretű, többnyire a talajszint alá süllyesztett sírkamra fölé erőteljes építményt emeltek, a védelmen túl azzal a céllal is, hogy az elhunyt hatalmát és nagyságát hirdesse. A behatolást az épület tömegén és az igazi bejárat tökéletes elrejtésén kívül megtévesztő álajtók is akadályozták.

A legnagyobb, Királyok Völgyében található piramis I. Széthi fáraóé, aki egyébként II. Ramszesznek, a nagy építőnek az apja. I. Széthi a XIX.dinasztia uralkodója, aki az egyik legjelentősebb fáraó. Hadi tevékenységeit a karnaki Amon-templom nagy oszlopcsarnokában örökítették meg. Visszafoglalta azokat a területeknek egy részét, amelyeket IV. Amenhotep, aki inkább vallási reformer volt,mint államférfi,elveszített.

                                                                                                                    

 Az Újbirodalomban már sziklasírokban élik túlvilági életüket. Tárnaszerű építmények, úgy vájják a sziklába a folyosókat, a használati tárgyak elhelyezésére szolgáló termeket és a főtermet, ahol a királyi szarkofág áll. A legismertebb folyosósírok a Királyok Völgyében találhatók, közülük is a legjelentősebb II.Ramszesz 80 m hosszú és Merenptah 110 m hosszú sírja.

Említést érdemel még a Ramesszeum, ami II. Ramszesz halotti temploma, a Nílus bal partján emelkedik, Théba nyugati oldalán. Az udvarait ékesítő falak nagyrészt elpusztultak. Erősen romos a hüposztül csarnok is, csupán az előcsarnok maradt meg, s jól kivehetők az oszlopsorok, az Ozírisz pillérek és a gigantikus méretű pülon maradványai is. 

    

 

Mumifikáció

Ennek a technikának köszönhető, hogy ma is megtekinthető állapotban maradtak a holttestek és képet kaphatunk az akkori nép életviteléről.

A száraz sivatagi homok minden mesterséges eljárás nélkül bizonyos ideig konzerválja a testet. Egy magyar ásatóexpedíció által  1964-ben feltárt középkori keresztény temetőben még nem alkalmazták a mumifikációt, de ennek ellenére a testek meglepően ép állapotban kerültek elő. Az egyiptomiakat nyilván ez a jelenség bátorította arra, hogy minél tökéletesebben próbálják megőrizni a test eredeti külsejét. Paradox módon éppen a sírépítészet tette szükségessé a mesterséges tartósítási eljárásokat. A koporsókban, sírkamrákban, ahol a test közvetlenül a homokkal nem érintkezett, bekövetkezett a bomlás. Hosszú kísérlet során jutottak el a végső megoldásig, amihez kémiai tudás és anatómiai ismeretek is szükségeltettek. Próbálták a testeket bőrbe csavarni, utánna bonyolultabb eljárásokat vetettek be.

Annak az eljárásnak, ami hatásosnak bizonyult, legrészletesebb leírását Hérodotosznak és Diodórosznak köszönhetjük:

" Először is kiszedik az agy egy részét görbe vassal az orron át, más részét pedig beletöltött szerekkel írtják ki. Aztán éles ethiópiai kővel felvágják a lágyékot és eltávolítják az összes belet. A test alsó részét kiöblítik pálmaborral, majd összetört füstölőszerekkel újra kitisztítják, megtöltik tiszta és összetört mirhával, kasziával és mindenféle füstölőszerrel-csak éppen tömjénnel nem-és végül összevarják. Ezután a testet salétrommal bedörzsölik és 70 napra elrejtik, tovább azonban nem maradhat így bevonva.70 nap elteltével lemossák, és körbetekerik büsszoszvászon szalagokkal, bekenik gumival, amelyet az egyiptomiak enyv helyett használnak. Ezután a hozzátartozók elviszik a holttestet és fából készült ember alakú koporsóba helyezik. Majd a sírkamrában függőlegesen felállítjáká és mint igen nagy értéket őrzik." ( Hérodotosz II.86)

A későbbi kutatások, és a fenntmaradt múmiák viszgálata mind Hérodotoszt igazolták, hogy helyesen írta le a tartósítás módját. Diodórosz szerint azt, aki a testen a vágást ejtette, üldőzőbe vették, kövekkel dobálták, de ez egy rituálé volt, szimbolikus jelentése volt. A balzsamozást is szent rítusnak tartották, aktusainak vallási jelentőséget tulajdonítottak. A szívet rendszerint a testben hagyták, néha a veséket is. Az egyéb belső részeket kiemelés után megmosták, külön szárították és tartósították. A testet pálmaborral mosták ki, fűszereket helyeztek bele, majd kis vászoncsomagocskákat tettek a szervek helyére ideiglenesen. Így belülről is szárították, illatosították a testet, amelyet balzsamozóemelvényen száraz nátron közé helyeztek, tehát nem nátronoldatba, mint korábban gondolták. A szárítás Hérodotosz szerint 70 napig tartott, de valószínű, hogy a teljes mumifikálás vett ennyi időt igénybe, s a nátronba csak 40 napig feküdt a halott. Ezalatt kapta jellegzetes szürkés,feketés színét és a bőr szorosan rátapadt a csontokra. A belsejébe tett csomagocskákat a szárítás során eltávolították,de ezeket is megőrizték, és a sír közelében temették el.

A kiszárítás után újra kitömték a testet illatos fűszerekkel, gyantával,fűrészporral, sőt időnként hagyma is került a testbe. A gondosan bekent testre amulettteket helyeztek, majd gyantával impregnált vászontekercsbe csavarták. Az arcra gyakran maszkot helyeztek, a betekert testre egyes időszakokban kartonázsok kerültek. Ezek vászondarabok, amelyeket gipszstukkó réteggel vontak be, és istenképeket és feliratokat festettek rájuk. A későbbi időben összepréselt papirusz volt a kartonázs alapanyaga, szétszedésükkor némelyről értékes szövegek kerültek elő. A múmia szó perzsa eredetű, az aszfaltot jelölte, melyet Egyiptomban a Ptolemaiosz-kortól alkalmaztak a mumifikálásnál, a régebbi időkben nem.

                                             

 

A belső részeket szintén vásznakba tekerve kőedényekbe helyezték, ezeket kanópusznak hívták. Kezdetben egyszerű lapos fedelük volt, de a Középbirodalomtól kezdve emberfej alakjában képezték ki, majd az Újbirodalom második felétől a következő fejeket kapták: ember ( Amszet ), majom ( Hapi ), sakál ( Duamutef ), sólyom ( Kebehszenuf ). A vallás a négy edényt, amely tulajdonképpen egy kanópusz-készletet alkotott, Hórusz négy fiával azonosított. A vizsgálatok során arra is fény derült, hogy Amszetbe a máj, a tüdő a Hapiba, a gyomor Duamutefbe, Kebehszenuf pedig az alsótest különböző szerveit kapta. A kanópuszok érdekes előzménye a négy részre osztott alabástromláda, melyet Hotepheresz királyné, Kheopsz anyja sírjában találtak. A legjobb állapotban fennmaradt királymúmiák egyike II.Ramszesz, kinek arcbőre szinte sértetlen. A koponya hátsó részén a haj sem hullott ki. Ám a királyoknál is előfordult a balzsamozóanyagok túl bőséges alkalmazása. A múmiák koporsókba kerültek. Ezek a középbirodalom végéig láda formájuak voltak, később múmia alakzatú. Előkelők sírjában több, egymásba helyezett koporsó védte a múmiát ( Tutanhamonéban négy ). Az embereken kívül kedvenc állataikat, de még inkább szent állatokat is múmifikáltak.

A fennti képen Tutanhamon múmiája és halotti maszkja látható. Érdekesség, hogy az ifjú fáraó tizenéves korában halt meg. Sírját Howard Carter fedezte fel,és nagyon misztikus az a tény, hogy a feltárás során a sírkamrába belépő régészek meghaltak ( moszkítócsípés okozta fertőzés ), a legenda szerint Tutanhamon átka hatott.